A politika érdekek és értékek dinamikusan változó játéktere, ütközőzónája – olykor útvesztője. Az elemző feladata a megértés, a szakszerű interpretáció és a megfelelő következtetések levonása. A szerző politológus.
Köszöntés
Bemutatkozás
Támogatás

Ha Te is fontosnak tartod, hogy a nyilvános politikai elemzés ne "pártszóvivői" műfaj legyen, lehetőséged van közösségi finanszírozás keretében támogatni az oldalt.

➡ Adományozás bankkártyával 💳

5 nappal ezelőtt

Az elemző szemével
🎈 Az ukrajnai proxy háború alatt megszokhattuk, hogy a nyugati és az orosz sajtó is a másik (közvetlen vagy közvetett) hadviselő fél katonai, gazdasági tartalékainak kimerüléséről, a hátországban zajló negatív folyamatokról, végső soron kormánybukásokról és rezsimváltásról cikkezik. Putyin a létező összes halálos betegséggel küzd (vagy már meg is halt, és egy dublőr helyettesíti), Biden pedig a demencia végső stádiumában van, akit amúgy is a deep state mozgat.📰 Alig marad a tömbökön belül publikus felület a kritikusan korrekt elemzéseknek, így mindig üzenetértékű, ha a "hazai" sajtóban megjelenik olyan információ, vélemény, ami belső problémákról árulkodik. Így volt ez a napokban is: a The New York Times írt arról, hogy a NATO-nak komoly gondot okoz, hogy újratöltse apadó fegyverkészleteit, miután komoly arzenált bocsátottak Ukrajna rendelkezésére, és a háborúnak még messze van a vége.👋 Egyik politológus kolléga, aki az aktívabb követőim közé tartozik felvetette, hogy az efféle cikkeknek a közvélemény tájékoztatásán túl nyomásgyakorló szerepe is lehet, ami szerinte visszafogottságra és józanabb mérlegelésre inti az ukrán vezetést a háborús célokkal és várakozásokkal összefüggésben. Én - kicsit távolabbról közelítve - egy másik kontextusba helyezném az értelmezést.🪖 A mostani helyzet rávilágít, hogy Európa országai mennyire elhanyagolták a haderő-fejlesztést, hiszen komolyabb katonai konfliktusra évtizedek óta nem kellett számítani európai földön, a kontinens befelé fordult, és általános nézet volt az, hogy "nagy testvérként" az USA majd úgyis védnökséget vállal Európa és szomszédsága felett.💡 Maga a NATO is a "smart" vagyis okos haderő-fejlesztést propagálta, amit több tagállami védelmi tárcavezető is úgy fordított le, hogy elegendő csak bizonyos képességek fejlesztése, hiszen egyetlen tagállamnak sem kell tudnia egyedül megvédenie önmagát egy tömeghadsereg támadása esetén, arra úgyis ott van a katonai szövetség elrettentő ereje, összesített kapacitásai és kompetenciái.🎖️ Ez a korszak áldozott le, amikor Obama elnöksége alatt elindult az USA flotta- és haderő-átcsoportosítása a Csendes-óceáni térségbe, majd Trump alatt Amerika elkezdte követelni, hogy a NATO-szövetségesei is vállaljanak nagyobb hányadot a közös védelmi kiadásokból, de legalább az amúgy kötelező, GDP-arányos 2 százalékot. Ilyen helyzetben, jelentős haderő-fejlesztési elmaradások és az egyes védelmi tárcákat érintő korrupciós ügyek (lásd például Németország Von der Leyen védelmi minisztersége alatt) mellett Európa nem készült fel a gyorsan változó geopolitikai környezet jelentette kihívásokra.💣 Most úgy néz ki, hogy a régi, gyakran leselejtezésre ítélt fegyverek átadását követően már az általános tartalékokat emészti fel az ukránoknak nyújtott támogatás. Gyakorlatilag minden mehet, ami nem új generációs (támadó) fegyver. A saját, fejlett védelmi iparral rendelkező országokon túl azok kezdhetnek erőteljesebb fegyverkezésbe, amelyek közvetlen fenyegetettségben érzik magukat, vagyis a NATO periféria-államai (ők egyébként eleve nagyobb amerikai támogatásra is számíthatnak). És persze ott van Törökország, de ők különutas szereplők a NATO-n belül.⚔️ A Biden-adminisztráció az ukránok irányában elég direkt módon meg tudja fogalmazni az igényeit, nincs ehhez szükség sajtón keresztüli nyomásgyakorlásra. Kritikus nyilatkozatokat persze így is kiszúrhatunk. A NATO nem engedhet meg magának egy orosz győzelemmel járó presztízsveszteséget. Az ukránok nem fognak béketárgyalásokra törekedni, amíg azt érzik, hogy sikeres az ellentámadásuk, és ők vannak nyeregben. Az oroszok szintén nem engedhetik meg maguknak a vereséget, mert az a jelenlegi rezsim, egyúttal az orosz birodalomépítés végét jelentené.🌍 Amennyiben az efféle cikkekre propagandaeszközként tekintünk, úgy azok inkább a NATO-tagállamoknak szólnak, hogy "ébresztő, kezdjetek fegyverkezni, s ha lehet, a saját, szűkös kapacitású védelmi iparotok mellett amerikai fegyverimportra támaszkodva". Persze, adódik a kérdés, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben miért kell erre egyes NATO-tagállamokat külön figyelmeztetni, miért nem működik az "egészséges önvédelmi ösztönük". Itt alapvetően két magyarázatot emelnék ki.☮️ Egyrészt azért, mert a mostani, nyugat-európai politikusgeneráció békeidőben szocializálódott, és a haderő-fejlesztés a '68-as generáció szemében egyenlő a militarizmussal, amit inkább - idézőjelben - kiszerveznének a NATO vezető erejének, akitől a saját biztonságuk szavatolását várják. Ezért cserébe akár Európa szuverenitásáról is hajlandóak lemondani, alárendelve az európai érdekeket a transzatlantizmusnak, vagyis az USA geopolitikai céljainak.💸 Másrészt egy válsághelyzetben, amikor az elitek számára a hatalom megtartása érdekében kulcsfontosságú, hogy a megnövekedett megélhetési költségek és vállalkozói terhek mellett a recesszió és a munkanélküliség miatt ne veszítsék el a társadalmi támogatottságukat, nem mindegy, hogy mire kell költeni eurómilliárdokat: haderőfejlesztésre vagy gazdaságélénkítésre, szociális transzferekre.📣 Az efféle cikkek szerepe tehát az éberségre intés, a társadalom irányába megfogalmazott üzenet, miszerint fenyegetettség áll fenn, nagyobb bevonódásra, erőfeszítésekre van szükség, és ehhez individuális szinten is áldozatokat kell hozni, illetve új prioritásokat felállítani a döntéshozókkal szembeni elvárások szintjén. A nyugati társadalmak "puhítása" is megkezdődött már, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a szankciós politika deklarált célja és az előzetes várakozások ellenére egy elhúzódó konfliktusra kell készülnünk. ... Tovább...Kevesebb...
View on Facebook

Az elemző szemével

Amikor politológusokat, politikai elemzőket szólaltatnak meg a médiában, gyakran azt várják tőlük a hírfogyasztók, hogy válaszolják meg a kérdést, mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen a politikában. Esetleg azt, hogy megcáfolhatatlan prognózisokkal álljanak elő. S ha egyiket sem, akkor legalább szórakoztassanak – hiszen végső soron a nézettség, hallgatottság, olvasottság a lényeg. Amit »Az elemző szemével« kínál, az nem a morális ítéletalkotás zsinórmértéke, nem a közéleti orákulum füstjelekből jövőt fürkésző szerepe, még csak nem is a dörgedelmes odamondások értelmiségi szalonokban kevéssé honos műfaja, hanem a külső, racionális szemlélő eszmefuttatása, aki szakmabeli (“beavatott”), és igyekszik másokat is bevonni az együtt gondolkodásba. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy vitákon keresztül vezet az út az igazsághoz, és a politikában nincsenek abszolút igazságok.


A szerző politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.

Társoldalak

Videóblog

Az elemzés egyre inkább "szórakoztató műfaj" is, ráadásul a hírfogyasztási szokások átalakulása miatt felértékelődtek a multimédiás tartalmak.

🎬 A videóblogban egy-egy aktuális közéleti témát kontextusba helyezve tárgyalok.

Médiatár

Szolgáltatások

Politikai elemzés

A politikai folyamatok értelmezése egy külön szakma. Az elemző nem jós, de képes trendekben, összefüggésekben gondolkodni. A politikai trendek követése nemcsak az átlag hírfogyasztó számára lehet érdekes, hanem a politikai környezet változásaihoz alkalmazkodó gazdasági szereplők is hasznosíthatják ezt a tudást.

Politikai tanácsadás

A stratégiai és kampánytanácsadás az a terület, ami a politikai cselekvés irányait, időzítését, a kitűzött célok beválthatóságát, az azokhoz vezető eszközöket foglalja magában. Ennek során a tanácsadó választás-szociológiai, empirikus kutatás-módszertani adatokból éppúgy merít, mint korábbi projektek, tanulmányok tanulságaiból.

Politikai kommunikáció és PR

A mediatizált tömegdemokrácia, a politika perszonalizációjának korát éljük. A közéleti diskurzust, döntéshozatalt egyre erőteljesebben befolyásoló metapolitikai tér felértékelődött, a narratívagyártás és imázsformálás a "politikai termék" eladhatóságának feltételévé váltak. Marketingszemlélet, stílusm célcsoportos kommunikáció.

 Politikai beszédírás

A beszéd egyben cselekvés is a politikában. A jó beszéd közérthető, cél(csoport)-orientált, hatással van a hallgatóságra, főbb üzenetei tőmondatokban összefoglalhatók. A beszéd előadását látszólagos spontaneitása ellenére gondos tervezési munka előzi meg. A hatásos beszéd hiteles: reflektál a környezetre és kontextusra, az előadó személyére.